Esszé az automatizált kottaszedésről: 1.3 Az automatizált kottaszedés

[ << A kottaszedés ]	[Címoldal][Tartalom][Tárgymutató]	[ Irodalomjegyzék >> ]
[ < Miért szükséges ez a nagy felhajtás? ]	[Fel: A kottaszedés ]	[ Szépségverseny > ]

1.3 Az automatizált kottaszedés

Ebben a szakaszban arról lesz szó, mi szükséges egy program megírásánál, ami az elkészült kotta szedéstükrét meghatározza. Egy módszer ami elmagyarázza a számítógépnek a szép szedéstükör ismérveit és részletesen összehasonlítja a hagyományos módon előállított kottával.

[ << A kottaszedés ]	[Címoldal][Tartalom][Tárgymutató]	[ Irodalomjegyzék >> ]
[ < Az automatizált kottaszedés ]	[Fel: Az automatizált kottaszedés ]	[ A minőség javítása a kottaképek összehasonlításával > ]

Szépségverseny

Hogyan kell hát a tipográfiát felhasználnunk? Másképpen mondva: A három egymást követő kötőívből melyiket válasszuk ki?

Sajnos kevés könyv állt rendelkezésünkre a kottaszedés művészetéről. Így csak ökölszabályokat állíthattunk fel és egyes példákat tudunk bemutatni. Ezek a szabályok ugyan informatívak lehetnek de túl messze távolodnak attól az algoritmustól, amit a programba beépítünk. Ahol a felhasznált irodalom által kívánt szabályokat felhasználtuk, az algoritmust nagyon sok manuális beállítás befolyásolja. Minden lehetséges esetet kielemezni nagy munka lenne és legtöbbször nem meríti ki az összes lehetőséget:

(Kép forrása: Ted Ross, The Art of Music Engraving)

Ahelyett, hogy megpróbálkoznánk azzal, hogy minden lehetséges esethez egy hozzá pontosan felvázolni, hogy a legtetszetősebbet ki tudja választani a szoftver. Utána felállítunk a lehetséges változatokból egy „csúnyasági ranglistát” és kiválasztjuk a legkevésbé csúnyát.

Például itt a legátó ívet 3 lehetséges pályán rajzolta fel és mindegyik változat rondaságát pontozta a program. Az első példa 15,39 pontot kapott mert az ív félbevágott egy kottafejet.

A második példa már szebb, de az ív végei nem érintik sem a kezdő sem a befejező hang bogyóját. Ebben az esetben 1,71 pontot kap a bal 9,37 pontot a jobb oldal és további két pontot mivel az ív felfelé tart miközben a dallam ereszkedik. Összesen 13,08 pont:

Az utolsó ív 10,04 pontot kap mivel jobb oldalon hagyott egy rést és 2 pontot a fent található lejtésért/emelkedésért tehát a három közül ez a legszebb.

Ez a technika teljesen általános és felhasználja a program az optikai kinézet javításáért különböző ívek összekombinálásánál kötőíveknél, pontok elhelyezésénél, akkordoknál illetve sor és oldaltöréseknél. Ezeknek a döntéseknek az eredményeit össze tudjuk vetni a kézzel szedett kották kinézetével.

[ << A kottaszedés ]	[Címoldal][Tartalom][Tárgymutató]	[ Irodalomjegyzék >> ]
[ < Szépségverseny ]	[Fel: Az automatizált kottaszedés ]	[ Mindent szépen elrendezünk > ]

A minőség javítása a kottaképek összehasonlításával

A Lilypond újabb verziói lépésről-lépésre jobbak lettek miközben folyamatosan a kézzel szedett kottákkal lettek összehasonlítva.

Itt látható egy kézzel szedett referenciapélda:

és ugyanez a sor így néz ki a Lilypond egyik régi verziójával (1.4-es verzió 2001 május):

A Lilypond 1.4-es kiadása minden esetre olvashatóbb de egy részletes összevetés az eredetivel a formázás sok apró hibájára mutat rá:

Az ütemmutató előtt nincs elég hely
A gerendás hangjegyek szárai túl hosszúak
A második és negyedik ütem túl keskeny
A kötőívek idétlenek
A trillajel túl nagy
A szárak vékonyak

(Ezenkivül van még két hiányzó kottafej, több hiányzó közreadói megjegyzés és egy fals hangmagasság!)

Igazítva az oldalkinézeti szabályokon és a betűtípusdizájnon az újabb kiadások rendkívül sokat javultak. Hasonlítsa össze ugyanazt a referenciapéldát az aktuális Lilypond verzióval (2.24.4):

Az aktuális kiadás ugyan még nem a referencia klónja, de jobban megközelíti már a nyomdai minőséget.

[ << A kottaszedés ]	[Címoldal][Tartalom][Tárgymutató]	[ Irodalomjegyzék >> ]
[ < A minőség javítása a kottaképek összehasonlításával ]	[Fel: Az automatizált kottaszedés ]	[ Building software > ]

Mindent szépen elrendezünk

A Lilypond képességeit mérhetjük avval is, hogy összehasonlítjuk a kereskedelemben kapható programokkal. Ebben az esetben a Finale 2008-at vettük, egyike a legismertebb kottaszedő programoknak különösen Észak-Amerikában. A Sibelius a Finale fő vetélytársa, legfőképp Európában ismert.

Összehasonlításunkhoz a Wohltemperiertes Clavier I. kötetének g-moll fúgáját (BWV 861) választottuk, melynek nyitótémája:

Összehasonlításunkban a darab utolsó 7 ütemét írtuk meg Finale és a Lilypond segítségével. Ez az a pont, ahol a téma háromszólamú szűkmenetben tér vissza és megy át a zárószakaszba. A Finale verziónál ellenálltunk a kísértésnek, hogy a normáltól eltérő dolgokat korrigáljuk, mivel meg akarjuk mutatni azokat a dolgokat, amit ezek a programok külön beavatkozás nélkül rendesen csinálnak meg. Az egyetlen változtatás csak a méretnél volt, hiszen hozzáigazítottuk ennek az esszének az oldalméretéhez, valamint két sorra korlátoztuk a kottát annak érdekében, hogy az összehasonlítás egyszerűbb legyen. Alapértelmezett beállításoknál a Finale két háromütemes sort és egy záró teljes szélességű, csak egy ütemet tartalmazó sort állítana elő.

Rengeteg különbség van a két kotta között: először a Finale, majd a Lilypondé látható:

Pár hiba a teljesség igénye nélkül, amit a külön nem szerkesztett Finale szedés tartalmaz:

A legtöbb gerenda túl messzire távolodik a kottasortól. A gerenda, ami a a rendszer közepére mutat, általában oktáv hosszúságú kellene legyen, de a kottaszedő lekurtítja azt, ha a gerendák polifónia esetén kilógnak. A Finale gerendázásért felelős egységét a programban található Patterson Beams Plugin tudja feljavítani, de ezt a lépést ennél a példánál elhagytuk.
A Finale nem találja meg a szorosan egymáshoz illeszkedő hangjegyek helyét, ezért a kotta nehezen olvasható, főleg ha az alsó és felső szólam időlegesen helyet cserél.
A Finale minden szünetjelet pontosan ugyanabba az állásba pozicionál. Kézzel állíthatók ugyan szükség esetén, de a program nem figyel a másik szólamra. Most ugyan nem esik egyik szólambeli hang másik szólambeli szünetre, de ez tisztán véletlen: a megírt hangmagasságokból adódik, nem a szünetek elhelyezéséből. Mondhatni, az ütközések elkerülése Bach érdeme, nem a Finalé-é.

This example is not intended to suggest that Finale cannot be used to produce publication-quality output. On the contrary, in the hands of a skilled user it can and does, but it requires skill and time. One of the fundamental differences between LilyPond and commercial scorewriters is that LilyPond hopes to reduce the amount of human intervention to an absolute minimum, while other packages try to provide an attractive interface in which to make these types of edits.

One particularly glaring omission we found from Finale is a missing flat in measure 33:

The flat symbol is required to cancel out the natural in the same measure, but Finale misses it because it occurred in a different voice. So in addition to running a beaming plug-in and checking the spacing on the noteheads and rests, the user must also check each measure for cross-voice accidentals to avoid interrupting a rehearsal over an engraving error.

If you are interested in examining these examples in more detail, the full seven-measure excerpt can be found at the end of this essay along with four different published engravings. Close examination reveals that there is some acceptable variation among the hand-engravings, but that LilyPond compares reasonably well to that acceptable range. There are still some shortcomings in the LilyPond output, for example, it appears a bit too aggressive in shortening some of the stems, so there is room for further development and fine-tuning.

Of course, typography relies on human judgment of appearance, so people cannot be replaced completely. However, much of the dull work can be automated. If LilyPond solves most of the common situations correctly, this will be a huge improvement over existing software. Over the course of years, the software can be refined to do more and more things automatically, so manual overrides are less and less necessary. Where manual adjustments are needed, LilyPond’s structure has been designed with that flexibility in mind.

[ << A kottaszedés ]	[Címoldal][Tartalom][Tárgymutató]	[ Irodalomjegyzék >> ]
[ < A minőség javítása a kottaképek összehasonlításával ]	[Fel: Az automatizált kottaszedés ]	[ Building software > ]

1.3 Az automatizált kottaszedés

Szépségverseny

A minőség javítása a kottaképek összehasonlításával

Mindent szépen elrendezünk

LilyPond — Esszé v2.24.4 (stable-branch).