LilyPond — Tankönyv

Függelék

1. Installing

This gentle, step-by-step installation tutorial guides you through installing LilyPond and creating a first music score.

LilyPond input files are simple text files. You can use any raw text editor to edit a LilyPond file (not a rich text editor such as Microsoft Word), but there are several editors tailored specifically for LilyPond, making the editing process very comfortable. Because a choice has to be made, this tutorial uses Frescobaldi, which is the most popular among such editors right now. However, there are several other options available. For more information, see editing Easier editing.

Please choose the tutorial according to your needs. (If you don’t know what the „command line” is, you want the graphical setup!)

1.1 Graphical setup under GNU/Linux

These instructions work for the GNOME environment, for example on the default flavors of Ubuntu and Fedora. In other desktop environments, they can likely be adapted. For more minimal GNU/Linux distributions, see Command line setup.

First, find the GNOME Software app.

In GNOME Software, search „Frescobaldi”.

Install Frescobaldi. Behind the scenes, this should also automatically install some version of LilyPond.

Open Frescobaldi. It starts on a new file with some pre-filled text that will be explained later.

After the \version line, enter a new line containing exactly this:

{ c' }

Now click on the LilyPond icon, or press Control-M. On the right, a simple score appears.

Congratulations, you have just created your first music sheet with LilyPond! If you’re satisfied now, you can skip the rest of this section. However, it may be that the version of LilyPond that was installed is not the same one as this documentation is for. If you want a different LilyPond version, you can register it in Frescobaldi, without losing the initial one. To do this, first download the archive from Download, and double-click to unpack it.

Move the unpacked folder out of your Downloads folder to the folder where you want to permanently store it. For example, put it in your home folder.

Now, in Frescobaldi, go the Preferences.

Select „LilyPond Preferences”, and click „Add” to register a new LilyPond version.

Click on the file explorer icon.

Navigate to the folder you just extracted, then inside this folder, to ‘bin’ and finally ‘lilypond’.

You’re done! You can click ‘OK’. You now have two versions of LilyPond installed.

Now turn to Első lecke to learn more about LilyPond’s syntax.

1.2 Graphical setup under Windows

Download LilyPond for Windows from Download. The file will a ZIP archive called ‘lilypond-x.y.z-mingw-x86_64.zip’ (where „mingw” means it’s for Windows). Extract this in the file explorer. Place the resulting directory lilypond-x.y.z-mingw-x86_64 in a permanent location; the actual folder doesn’t matter, you just need to put it somewhere you won’t move it afterwards. For example, you could choose your home folder.

After this, download the latest release of Frescobaldi from the project’s download page. Choose the ‘.exe’ file.

Double-click on the downloaded file in the file explorer. This launches the setup wizard.

Accept the license and install Frescobaldi using the wizard. You will find a startup screen like this:

Navigate to the Frescobaldi preferences.

Navigate to „LilyPond Preferences” on the left.

Click „Edit” on the right. This leads to a dialog for choosing the LilyPond executable.

Click on the folder icon and navigate to the lilypond-x.y.z-mingw-x86_64 folder you previously created. Inside this folder, open ‘lilypond-x.y.z’, then ‘bin’, and finally select ‘lilypond’.

Now click „OK”.

Click „OK” again.

Type this simple file in the window:

\version "2.24.4"

{ c' }

Compile it with Control-M or using the „LilyPond” icon. A minimal score appears.

Congratulations, you have just created your first music sheet with LilyPond! Now continue with the Első lecke to learn more about LilyPond’s syntax.

1.3 Graphical setup under macOS

Download LilyPond for macOS from Download. The file will be an archive called ‘lilypond-x.y.z-darwin-x86_64.tar.gz’ (where „darwin” means it’s for macOS). In the Finder, extract this archive. Place the resulting directory lilypond-x.y.z-darwin-x86_64 in a permanent location; the actual folder doesn’t matter, you just need to put it somewhere you won’t move it afterwards. For example, you could choose your home folder.

After this, download the latest release of Frescobaldi from the project’s download page. Choose the ‘.dmg’ file.

In the Finder, double-click on the file to run the installer. At this point, you might encounter a problem:

This is because Frescobaldi is developed independently from Apple. Nevertheless, it is totally secure software, but you have to tell Apple so. To do this, you first need to click „Cancel”. After having clicked „Cancel”, open the „System Preferences” app and select „Security & Privacy”.

Then click „Open Anyway”.

This leads to a new security warning. This time, you have the option to accept. Select „Open”. Again, do not fear: Frescobaldi is completely secure for your system.

Frescobaldi is now open. Find the Preferences.

Click on „LilyPond Preferences” on the left.

Click „Edit” on the right. This opens a new window:

Click on the ‘folder’ icon. A Finder window opens. Navigate to the ‘lilypond-x.y.z-darwin-x86_64’ folder you saved earlier. Inside it, find ‘lilypond-x.y.z’, then ‘bin’ and finally ‘lilypond’.

When you press „OK”, a new security warning about LilyPond will likely appear. Again, first click „Cancel”, then enable LilyPond in the preferences, and redo the procedure to select ‘lilypond’ in the Finder.

Now click „OK” to everything until you are back to the main Frescobaldi window. Enter this simple file in source view on the left:

\version "2.24.4"

{ c' }

Click on the button with the LilyPond icon to compile the file, or use the Control-M keyboard shortcut. For a third time, the system will warn you about security, this time with „gs” (GhostScript). Once more, go to the System Preferences to enable the program to be executed.

Finally, the next compilation run will work and you will find a minimal score.

Congratulations! You have compiled your first music sheet with LilyPond. Now continue with the Első lecke to learn more about LilyPond’s syntax.

1.4 Command line setup

On many GNU/Linux distributions, LilyPond can be installed from the package manager. This is also the case on macOS using either MacPorts or Homebrew.

In any case, you can install LilyPond by downloading the archive from Download and unpacking it. The binaries are usable immediately after unpacking. You can run

/.../lilypond-x.y.z/bin/lilypond file.ly

(on Windows, replace the slashes ‘/’ with backslashes ‘\’).

This compiles file.ly, and produces file.pdf. To test your setup, you can use this minimal file:

\version "2.24.4"

{ c' }

This will produce this output in ‘file.pdf’:

Now continue with the Első lecke to learn more about LilyPond’s syntax, or see Command-line usage for more information on calling LilyPond on the command line.

2. Első lecke

Tankönyvünk első leckéje bemutatja a LilyPond nyelvét, és elmagyarázza, hogyan kell nyomtatható kottát előállítani.

2.1 Fájlok fordítása

A LilyPond bemeneti fájljai egyszerű szöveges állományok. Egy kotta létrehozásához egy bemeneti fájlban (másnéven forrásfájlban) kell azt szöveges formában leírni. „Fordítás” a neve annak a folyamatnak, melynek során egy LilyPond formátumú forrásfájlból egy nyomtatható kotta és (szabadon választhatóan) egy meghallgatható MIDI fájl áll elő.

Első példánk megmutatja, hogy néz ki egy egyszerű bemenet. A LilyPond forrásfájlba ezt írva:

\version "2.24.4"
{
  c' e' g' e'
}

az alábbi eredményt kapjuk:

Továbbá a LilyPond bemenete érzékeny a kis- és nagybetűk különbségére: { c d e } érvényes bemenet; { C D E } hibát eredményez.

2.2 Bemeneti fájlok írása

2.2.1 Egyszerű kottázás

A LilyPond bizonyos elemeket automatikusan hozzáad a kottához. A következő példában csak négy hangmagasságot adunk meg, de a LilyPond kirakja a kulcsot és az ütemmutatót, valamint a hangok hosszúságát alapértelmezetten negyednek veszi.

{
  c' e' g' e'
}

Természetesen minden megváltoztatható, de a legtöbb esetben az alapbeállítás megfelelő.

Hangmagasság

Fogalomtár: pitch, interval, scale, middle C, octave, accidental.

A hangok beírásának legegyszerűbb módja a \relative mód. Ebben a módban minden hang automatikusan abba az oktávba kerül, melyben az előző hanghoz a legközelebb áll, vagyis legfeljebb kvárt távolságra. Ennek szemléltetésére gépeljünk be egy zenei alapformulát, egy skálát, melyben minden hang szekund távolságra van az előzőtől. (Figyelem: mivel angolul a h hang neve b, ezért a LilyPond forrásban is alapesetben b-t kell írni h helyett!)

% megadjuk, hogy az első viszonyítási hang az egyvonalas c legyen
\relative {
  c' d e f
  g a b c
}

Itt a relatív mód első viszonyítási hangja az egyvonalas c. Minden hang az előzőhöz a lehető legközelebb helyezkedik el: az első c az egyvonalas c-hez legközelebb eső c hangot jelenti, vagyis az egyvonalas c-t. A második, d hang ehhez a hanghoz esik legközelebb, vagyis ugyanúgy az egyvonalas oktávba kerül. Legfeljebb kvárt nagyságú hangközöket tartalmazó dallamok táplálhatók be így a legegyszerűbben.

\relative {
  d' f a g
  c b f d
}

Természetesen nem szükséges, hogy a relatív mód első viszonyítási hangja megegyezzen a tényleges első hanggal, ahogy az előző példában is láttuk, ahol az első hang – a d – az egyvonalas c-hez legközelebb eső hang, az egyvonalas d.

A \relative c' parancsban megadott első viszonyítási hanghoz ' vagy , karaktereket hozzáadva vagy elvéve változtatható a kezdőoktáv:

% kétvonalas oktáv
\relative {
  e'' c a c
}

A relatív mód kezdetben bonyolultnak tűnhet, de valójában a legtöbb dallamot így lehet legkönnyebben bevinni. Nézzük, hogyan néz ki a relatív hangmagasság-számítás a gyakorlatban. A h hangról egy kvárton belül felfelé a c, d és e hangok helyezkednek el, míg lefelé az a, g és f hangok. Tehát ha egy h-t követő hang c, d vagy e, akkor a h fölé, míg ha a, g vagy f, akkor a h alá kerül.

\relative {
  b' c  % felfelé szekund, lefelé szeptim, így: felső c
  b d  % felfelé terc, lefelé szext, így: felső d
  b e  % felfelé kvárt, lefelé kvint, így: felső e
  b a  % felfelé szeptim, lefelé szekund, így: alsó a
  b g  % felfelé szext, lefelé terc, így: alsó g
  b f  % felfelé kvint, lefelé kvárt, így: alsó f
}

Pontosan ugyanez marad a működés, ha bármelyik hang előtt kereszt vagy bé áll. A módosítójelek a relatív magasságszámítás során egyáltalán nem számítanak. A számítás során csak a vonalrendszerben elfoglalt pozíciónak (azaz a diatonikus magasságnak) van szerepe.

Kvártnál nagyobb hangközugrást úgy érhetünk el, hogy ' vagy , karaktereket helyezünk a hang után. Az ' egy oktávnyi emelkedést, a , egy oktávnyi süllyedést jelent.

\relative {
  a' a, c' f,
  g g'' a,, f'
}

Amennyi karaktert használunk, annyi oktáv különbséget érhetünk el, pl. '' vagy ,, két oktávnyi emelést, ill. süllyesztést jelent – de vigyázzunk, soha ne használjunk idézőjelet (") két aposztróf ('') helyett! Ez ugyanaz a mechanizmus, amivel a relatív mód első viszonyítási hangját módosíthatjuk.

Ritmusérték

Fogalomtár: beam, duration, whole note, half note, quarter note, dotted note.

A hangok ritmusértékét a hangmagasság után írt számmal határozhatjuk meg. 1 jelenti az egészkottát, 2 a félkottát, 4 a negyedkottát és így tovább. A gerendázást automatikusan elvégzi a LilyPond.

Ha nincs megadva a hosszúság, az előző hang hossza marad érvényben. Az első hang alapértelmezetten negyed hosszúságú.

\relative {
  a'1
  a2 a4 a8 a
  a16 a a a a32 a a a a64 a a a a a a a a2
}

A pontozott hangok után annyi pontot (.) kell írni, ahányszoros a pontozás. A pontozott hangok ritmusértékét mindig meg kell adni számmal.

\relative {
  a' a a4. a8
  a8. a16 a a8. a8 a4.
}

Szünetek

Fogalomtár: rest.

A szünetek megadása hasonlóképpen történik, mint a hangoké, csak a hangmagasság megjelölése helyett r  betűt kell írni:

\relative {
  a' r r2
  r8 a r4 r4. r8
}

Ütemmutató

Fogalomtár: time signature.

Az ütemmutató beállítására a \time parancs szolgál:

\relative {
  \time 3/4
  a'4 a a
  \time 6/8
  a4. a
  \time 4/4
  a4 a a a
}

Tempójelzés

Fogalomtár: tempo indication, metronome.

Az tempójelzés és metronómjelzés a \tempo parancs segítségével álítható be:

\relative c'' {
  \time 3/4
  \tempo "Andante"
  a4 a a
  \time 6/8
  \tempo 4. = 96
  a4. a
  \time 4/4
  \tempo  "Presto" 4 = 120
  a4 a a a
}

Kulcs

Fogalomtár: clef.

A kulcs beállítása a \clef paranccsal lehetséges:

\relative {
  \clef treble
  c'1
  \clef alto
  c1
  \clef tenor
  c1
  \clef bass
  c1
}

Mindez együtt

Alább látható egy rövid példa, mely az eddig tanult elemeket mutatja be:

\relative {
  \clef "bass"
  \time 3/4
  \tempo "Andante" 4 = 120
  c,2 e8 c'
  g'2.
  f4 e d
  c4 c, r
}

Lásd még

Referencia: Writing pitches, Writing rhythms, Writing rests, Time signature, Clef.

2.2.2 A bemeneti fájlok jellemzői

A LilyPond bemeneti fájljai sok tekintetben hasonlítanak a programkódokhoz. Tartalmaznak verziószámot, érzékenyek a kis- és nagybetűk különbségére, az üres helyek (szóközök, újsorok, tabulátorok stb.) pedig nem számítanak. Ún. kifejezéseket lehet alkotni kapcsos zárójelek { } segítségével, megjegyzéseket pedig % után vagy %{ ... %} közé lehet írni.

Ha esetleg nem lennének világosak a fenti mondatok, sebaj! Magyarázatuk részletesen a következő:

• Verzió kezelés: Minden LilyPond fájlnak tartalmaznia kell egy verziószámot. Ez a verziószám írja le azt, hogy az adott fájl a LilyPond melyik verziójával készült. A verziószámot az alábbi módon adhatjuk meg:

  \version "2.24.4"
  

  A verziószámot a LilyPond fájl elején szokás megadni.

  A verzió megadásának két fontos oka van. Az első az, hogy lehetővé teszi, hogy a bemeneti fájl automatikusan frissüljön, amikor a LilyPond szintakszisa (nyelve) változik. Másodsorban a fájlból í]y kiderül, hogy milyen verziójú LilyPond szükséges a fordításához.

  Ha a verziószám hiányzik a bemeneti fájlból, a LilyPond fordításkor figyelmeztető üzenetet ír ki.

• Verzió kezelés: Minden LilyPond fájlnak tartalmaznia kell egy verziószámot. Ez a verziószám írja le azt, hogy az adott fájl a LilyPond melyik verziójával készült. A verziószámot az alábbi módon adhatjuk meg:

  \version "2.24.4"
  

  A verziószámot a LilyPond fájl elején szokás megadni.

  A verzió megadásának két fontos oka van. Az első az, hogy lehetővé teszi, hogy a bemeneti fájl automatikusan frissüljön, amikor a LilyPond szintakszisa (nyelve) változik. Másodsorban a fájlból így kiderül, hogy milyen verziójú LilyPond szükséges a fordításához.

  Ha a verziószám hiányzik a bemeneti fájlból, a LilyPond fordításkor figyelmeztető üzenetet ír ki.

• Érzékeny a kis- és nagybetűk különbségére: nem mindegy, hogy kisbetűket vagy nagybetűket használunk (pl. a, b, s, t nem ugyanaz, mint A, B, S, T). A hangneveket mindig kisbetűvel kell írni: { c d e } helyes, { C D E } hibás bemenet.
• Az üres helyek nem számítanak: mindegy, hogy hova hány szóköz, tabulátor vagy újsor kerül. { c d e } ugyanazt jelenti, mint { c       d e } vagy:

  { c                        d
                     e   }
  

  Természetesen ez így nehezen olvasható. Érdemes a blokkokat beljebb kezdeni egy tabulátorral vagy két szóközzel:

  {
    c4 d e
  }
  

  Azonban az üres helyek szükségesek, hogy a nyelv elemeit elkülönítsük. Más szavakkal: üres helyeket adhatunk hozzá, de nem mindig hagyhatunk el. Mivel hiányzó üres helyek furcsa hibákhoz vezethetnek, ajánlott minden nyelvi elem elé és mögé beilleszteni egyet, például minden kapcsos zárójel elé és mögé.

• Kifejezések: a LilyPond bemenete { kapcsos zárójelek } között álló zenei kifejezésekből épül fel (ezekről később lesz szó), akárcsak a zárójelek () közé zárt matematikai kifejezések. A kapcsos zárójelek köré javasolt szóközt tenni, hacsak nem a sor elején vagy végén szerepelnek.

  Egy \ karakterrel kezdődő LilyPond parancs az azt követő kapcsos zárójelpár tartalmával együtt ugyancsak egy zenei kifejezésnek számít (mint például a ‘relative { … }’).

• Megjegyzések: a megjegyzések az emberi olvasó számára írt útmutatók; a LilyPond ezeket figyelmen kívül hagyja, így nem jelennek meg a kimenetben. Kétfajta megjegyzés van. A százalékjel % egy olyan megjegyzést kezd, mely a sor végéig tart. Egy egysoros megjegyzés mindig az utána levő sorral kapcsolatos.

  a4 a a a
  % most jön a két h hang
  b2 b
  

  A többsoros megjegyzés (megjegyzésblokk) több sort is közrefoghat. A %{ és %} jelek között minden megjegyzésnek számít. Figyelem, a megjegyzésblokkok nem ágyazhatóak egymásba! Ez azt jelenti, hogy nem lehet egy megjegyzésblokkot egy másikon belülre tenni, mert az első %} jelnél véget ér mindkét megjegyzésblokk. A következő részlet a megjegyzések használatára mutat példát:

  % Ez itt a "Hull a pelyhes fehér hó" dallama
    c4 c g' g a a g2
  
  %{
    Ez a sor és az alatta levők nem számítanak bele a kimenetbe,
    mert megjegyzésblokkban szerepelnek.
  
    f f e e d d c2
  %}
  

2.3 Hibák kezelése

Sometimes LilyPond doesn’t produce the output you expect. This section provides some links to help you solve the problems you might encounter.

2.3.1 General troubleshooting tips

Troubleshooting LilyPond problems can be challenging for people who are used to a graphical interface, because invalid input files can be created. When this happens, a logical approach is the best way to identify and solve the problem. Some guidelines to help you learn to do this are provided in Troubleshooting.

2.3.2 Some common errors

There are a few common errors that are difficult to troubleshoot based simply on the error messages that are displayed. These are described in Common errors.

2.4 Hogyan olvassuk a dokumentációt?

2.4.1 Kapcsos zárójelek elhagyása

A LilyPond bemenete vagy { } jelek között, vagy pedig egy ‘relative { … }’ blokkban kell, hogy álljon, ahogy azt a A bemeneti fájlok jellemzői c. fejezetben láttuk. A tankönyv további részében a legtöbb példában ezt elhagyjuk. A példák kipróbálásához a kimenet kimásolható és beilleszthető, de mindig köré kell rakni a { } blokkot, ha nem szerepel benne:

{
   …a példa ide kerül…
}

Emellett ne felejtsük el, hogy minden LilyPond fájlban fel kell tüntetni a \versionszámot is. Mivel a kézikönyv példái csak kódrészletek, nem fájlok, nem tartalmazzák a \versionszámot, de mi ne feledkezzünk el feltüntetni a fájlok elején.

2.4.2 Kattintható példák

A legtöbb ember úgy tanul bele egy program használatába, hogy a gyakorlatban próbálgatja azt, és játszadozik vele. Ez a LilyPonddal is lehetséges. A kézikönyv HTML változatában bármelyik képre kattintva megtekinthető a pontos bemenet, amelyből a LilyPond a képet generálta. Ez az alábbi példán kipróbálható:

A „ly snippet” kezdetű szakasz kimásolásával és beillesztésével már rendelkezésre áll egy kiindulópont a kísérletezéshez. A kép egy az egyben előáll (ugyanakkora méretben), ha a „Start cut-&-pastable section” résztől kezdve a fájl végéig kimásoljuk a szöveget.

2.4.3 A dokumentáció áttekintése

A LilyPondhoz nagyon sok dokumentáció áll rendelkezésre. Az új felhasználóknak emiatt gyakran nem világos, hogy mely részeket kell elolvasniuk, és olykor alapvető fontosságú részeket hagynak ki.

• Legelőször is: a tankönyvből az Első lecke, majd az Elemi kottaírás fejezeteket kell elolvasni. Amennyiben egy zenei fogalom jelentése nem világos, a Zenei fogalomtárban lehet megkeresni.
• Egy teljes darab írása előtt: a tankönyv Alapfogalmak c. fejezetét javasolt elolvasni. Ezután a Kottaírás kézikönyvében lehet az előforduló kottaelemek beviteli módját megnézni.
• Az alapértelmezett kimenet megváltoztatása előtt: A kimenet finomhangolása olvasandó el.
• Egy nagy mű bevitele előtt: a program használatának kézikönyvéből a Tanácsok LilyPond bemeneti fájlok írásához c. fejezetet érdemes elolvasni.

3. Elemi kottaírás

Az Első lecke után ez a fejezet ismerteti, hogyan lehet a gyakori kottaelemek felhasználásával gyönyörű kottákat készíteni.

3.1 Egyszólamú lejegyzés

Ebben a szakaszban bemutatjuk a kotta gyakori elemeit, egyelőre egy szólamnál maradva.

3.1.1 Ütemvonalak és ütemek ellenőrzése

Ütemvonalak

A normál (egyszeres) ütemvonalak automatikusan a kottába kerülnek, nem szükséges kézzel szerkeszteni őket. Más típusú ütemvonalakat a \bar parancs segítségével jeleníthetünk meg, például a \bar "||" dupla ütemvonalat jelöl, vagy a \bar "|." záró ütemvonalat. Az ütemvonalak teljes listája megtalálható a Bar lines fejezetben.

g1 e1 \bar "||" c2. c'4 \bar "|."

Ütemek ellenőrzése

Habár nem kötelező, de hasznos, ha jelezzük az ütemek határát a bemeneti fájlokban. Ezt az ütem szimbólumával, a | segítségével tehetjük meg. A program képes az ütemeket ellenőrizni, annak megfelelően, hogy az ütemek megfelelő hosszúságúak-e. Az ütemvonalak rögzítése emellett segíti a bemeneti fájlunk könnyebb olvashatóságát, hiszen átláthatóbbá, rendezettebbé teszi azt.

\relative {
  g'1 | e1 | c2. c' | g4 c g e | c4 r r2 |
}

Ha lefordítjuk a fenti LilyPond fájlt, az alábbi figyelmeztetést fogjuk látni:

warning: barcheck failed at: 1/2
 g1 | e1 | c2. c'
                  | g4 c g e | c4 r r2 |

Bár a hiányzó időtartam ezen egyszerű példánál a zenei kimenetből egyértelműen látszik, a figyelmeztető üzenet célravezetően hívja fel a figyelmet a hiányzó 4-re a 3. ütemben.

Lásd még

A kottaírás kézikönyve: Bar and bar number checks.

3.1.2 Hangmagasság és előjegyzés

Módosítójelek

Fogalomtár: sharp, flat, double sharp, double flat, accidental.

A hangok neve LilyPondban jelzi a módosítójelet is. Például a c mindig c hangot jelez (nem ciszt), az előjegyzéstől függetlenül.

Keresztes hangot a hang neve után közvetlenül is utótagot írva kapunk, bés hangot pedig es-t (asz és esz esetén akár egyszerűen s-t) írva. Értelemszerűen kettős kereszt és kettős bé rendre isis és eses hozzáadásával írható le. Ez a szabály az északi és a germán nyelvek elnevezési hagyományaiból ered. Más megnevezésű módosítójelek használata a Note names in other languages c. fejezetben van leírva.

cis4 ees fisis, aeses

Előjegyzés

Fogalomtár: key signature, major, minor.

Az előjegyzés a \key parancs segítségével állítható be, melyet a hangnem alaphangja és színezete (dúr: \major vagy moll: \minor) követ.

\key d \major
d4 fis a c |
\bar "||" \key c \minor
c,4 ees g b |

Figyelmeztetés az előjegyzés és a módosítójelek viszonyával kapcsolatban

Fogalomtár: accidental, key signature, pitch, flat, natural, sharp, transposition, Pitch names.

A módosítások, az előjegyzés és az ütemvonalak együttesen határozzák meg, hogy milyen módosítójelek jelennek meg a kottában. A LilyPond forrásfájlban az előjegyzés után is ki kell tenni a megfelelő módosításokat! Ez a viselkedés elsőre zavart okozhat, úgyhogy bővebb magyarázatra szorul.

A LilyPond különbséget tesz a zenei tartalom és megjelenés, azaz a hangzó és a lejegyzett zene között. A módosítás (hogy egy hang fel van-e emelve vagy le van-e süllyesztve) a hangmagassághoz tartozik, így a zenei tartalom része. Az, hogy a kottában a hang előtt szerepel-e egy kereszt, feloldójel vagy bé, a lejegyzéshez tartozik. A kotta lejegyzésének szigorú szabályai vannak, és a módosítójelek előállításánál a LilyPond intelligens módon ezeket a szabályokat követi. A hangmagasságokat a felhasználó határozza meg: mindig azt kell pontosan leírni, amit az ember hall.

Ebben a példában:

\key d \major
cis4 d e fis

egyik hang előtt sincs a kottában módosítójel, de ettől a LilyPond forrásfájlban még ki kell rakni az is utótagokat, hiszen cisz és fisz hang szól.

Ha leírunk egy b-t, azaz egy h hangot, az nem azt jelenti, hogy „a megfelelő vonalra egy kottafejet kell írni”, hanem azt, hogy „itt egy h hang szól”. Pl. Asz-dúrban a h hang elé kerül módosítójel:

\key aes \major
aes4 c b c

Az, hogy minden módosítást külön meg kell adni, csak kevés többletmunkát igényel a begépelésnél, de több előnye van: könnyebb a transzponálás, valamint a konkrét kiírt módosítójelek többfajta rendszer szerint határozhatóak meg. Ezekre a rendszerekre látható néhány példa az Automatic accidentals c. fejezetben.

Lásd még

A kottaírás kézikönyve: Note names in other languages, Accidentals, Automatic accidentals, Key signature.

3.1.3 Ívek

Átkötés

Fogalomtár: tie.

Átkötött hangot úgy kaphatunk, hogy a hang után egy ~ karaktert írunk.

g4~ g c2~ | c4~ c8 a~ a2 |

When the pitch does not change, as is always the case with tied notes, subsequent pitches may be omitted, specifying just the bare duration:

g4~ 4 c2~ | 4~ 8 a~ 2 |

This shorthand may be useful in other places where the rhythm changes with an unchanging pitch, but remember that a bare pitch followed by a space and a bare duration will be interpreted as a single note. In other words, c4 a 8 8 would be interpreted as c4 a8 a8, not as c4 a4 a8 a8. Write instead c4 a4 8 8 .

Kötőív

Fogalomtár: slur.

A kötőív egy dallamot összefogó ív. Kezdőhangja után (, záróhangja után ) írandó.

d4( c16) cis( d e c cis d) e( d4)

Frazeálóív

Fogalomtár: slur, phrasing.

A frázisokat jelölő ívek elejét és végét a \( és \) jelek határozzák meg. Szerepelhet egyszerre kötőív és frazeálóív, de egyszerre két kötőív vagy két frazeálóív nem.

g4\( g8( a) b( c) b4\)

Figyelmeztetés az átkötés és kötőív viszonyával kapcsolatban

Fogalomtár: articulation, slur, tie.

A kötőív kinézetre hasonlít az átkötéshez, de más a jelentése. Az átkötés egy hang hosszát toldja meg a következő, ugyanolyan magasságú hangéval. A kötőív egy dallam artikulációját határozza meg, és több hangot átívelhet. Természetesen egy kötőíven belül lehetnek átkötött hangok.

c4~( c8 d~ 4 e)

Lásd még

A kottaírás kézikönyve: Ties, Slurs, Phrasing slurs.

3.1.4 Artikuláció és dinamika

Artikuláció

Fogalomtár: articulation.

Egy hang artikulációját egy gondolatjel (-) után írt megfelelő karakterrel lehet jelezni, pl. a staccatóhoz -. írandó a hang után:

c4-^ c-+ c-- c-!
c4-> c-. c2-_

Ujjrend

Fogalomtár: fingering.

Hasonlóan az artikulációhoz, az ujjrend a hang után írt gondolatjellel (-) és számmal jelezhető:

c-3 e-5 b-2 a-1

Az artikulációs jelzések és ujjrendek automatikusan a hang helyes oldalára kerülnek, de ez felülírható, ha a gondolatjelet (-) kicseréljük ^ vagy _ karakterre, ami azt jelenti, hogy a jelzés az előbbi esetben mindig a hang felett, ill. az utóbbi esetben mindig a hang alatt fog elhelyezkedni. Egy hangon több artikulációs jel is lehet. Mindazonáltal a legtöbb esetben legjobb, ha a LilyPond határozza meg, melyik oldalra kerüljenek a jelzések.

c4_-^1 d^. f^4_2-> e^-_+

Dinamika

Fogalomtár: dynamics, crescendo, decrescendo.

Dinamikai jelzések kottába írásához a megfelelő rövidítést kell \ karakterrel együtt azon hang után írni, amelytől kezdve érvényes:

c\ff c\mf c\p c\pp

A crescendo és decrescendo a \<, ill. \> paranccsal kezdődik, és a következő dinamikai jelzésnél vagy a \! parancsnál fejeződik be:

c2\< c2\ff\> c2 c2\!

Lásd még

A kottaírás kézikönyve: Articulations and ornamentations, Fingering instructions, Dynamics.

3.1.5 Szöveges utasítások

A hangokhoz a következő módon lehet szöveges jelzéseket rendelni:

c2^"espr" a_"legato"

Ez nem dalszöveg, hanem szöveges előadási utasítások bevitelére szolgál! Formázott szöveget a \markup blokkon belülre kell elhelyezni:

c2^\markup { \bold espr }
a2_\markup {
  \dynamic f \italic \small { 2nd } \hspace #0.1 \dynamic p
}

Lásd még

A kottaírás kézikönyve: Writing text.

3.1.6 Automatikus és kézi gerendázás

Fogalomtár: beam.

A gerendák automatikus elhelyezéséről a LilyPond gondoskodik:

a8 ais d ees r d c16 b a8

Amennyiben az automatikus gerendázás nem megfelelő, kézzel felüldefiniálható. Ha egyszeri alkalommal kell a gerendázást megváltoztatni, a gerenda első hangja után [, az utolsó hangja után ] írandó.

a8[ ais] d[ ees r d] c16 b a8

Az automatikus gerendázás kikapcsolására az \autoBeamOff parancs szolgál. Egészen addig tart a hatása, amíg vissza nem kapcsoljuk az automatikus gerendázást az \autoBeamOn segítségével.

\autoBeamOff
a8 c b4 d8. c16 b4 |
\autoBeamOn
a8 c b4 d8. c16 b4 |

Lásd még

A kottaírás kézikönyve: Automatic beams, Manual beams.

3.1.7 Haladó ritmikai parancsok

Felütés

Fogalomtár: anacrusis.

Felütés a \partial kulcsszó segítségével kapható. A parancs után egy ritmusértéket kell írni: például \partial 4 egy negyed értékű felütést, \partial 8 egy nyolcad értékű felütést eredményez.

\partial 8 f8 |
c2 d |

n-olák

Fogalomtár: note value, triplet.

Triolák, kvintolák stb. (általánosan n-olák) a \times kulcsszóval írhatóak le. A parancs után egy törtszámot és egy dallamot kell írni: a dallamban a hangok hosszúságai a törtszámmal szorzódnak meg. Például a triolák lejegyzett hosszúságuk 2/3 részéig szólnak, így triolánál 2/3 kell, hogy legyen a tört értéke.

\tuplet 3/2 { f8 g a }
\tuplet 3/2 { c r c }
\tuplet 3/2 { f,8 g16[ a g a] }
\tuplet 3/2 { d4 a8 }

Előkék

Fogalomtár: grace notes, acciaccatura, appoggiatura.

Az előkéket a \grace parancs jelöli. Súlyos előkék előtt az \appoggiatura, súlytalanok előtt az \acciaccatura parancs áll:

c2 \grace { a32 b } c2
c2 \appoggiatura b16 c2
c2 \acciaccatura b16 c2

Lásd még

A kottaírás kézikönyve: Grace notes, Tuplets, Upbeats.

3.2 Több hang egyszerre

Ebben a szakaszban annak a lehetőségeit vizsgáljuk meg, hogyan lehet többszólamú zenét írni a LilyPondban. Ebbe beletartozik a több hangszerre, több kottasort elfoglaló hangszerre (pl. zongorára) írt művek, valamint akkordok lejegyzése.

A polifónia szót ezentúl annak a speciális esetnek a megnevezésére használjuk, amikor egy vonalrendszeren belül több szólam szerepel.

3.2.1 A zenei kifejezés fogalma

A LilyPond bemeneti fájljaiban a zene zenei kifejezésekből épül fel. Egy hang már egy kifejezés:

a4

Ha több hangot kapcsos zárójelbe teszünk, egy összetett zenei kifejezés jön létre. Az alábbi példában az összetett zenei kifejezés két hangból áll:

{ a4 g4 }

A kapcsos zárójel azt jelenti, hogy a benne szereplő zenei kifejezések egymás után következnek: mindegyik akkor kezdődik, amikor az előtte álló befejeződik. A zenei kifejezések egymásba ágyazhatóak:

{ { a4 g } f g }

Analógia: matematikai kifejezések

Ez a mechanizmus a matematikai képletekhez hasonló: egy nagy képlet sok kicsi képletből, vagyis kifejezésből épül fel, melyek további kifejezéseket tartalmazhatnak, és így tetszőleges bonyolultságú kifejezések létrehozhatóak. Például:

1

1 + 2

(1 + 2) * 3

((1 + 2) * 3) / (4 * 5)

Ebben a sorozatban minden kifejezés a következő kifejezésben egy nagyobb kifejezés részeként szerepel. A legegyszerűbb kifejezések a számok, összetett kifejezéseket pedig úgy hozhatunk létre, hogy meglevő kifejezéseket műveletekkel (mint pl. +, * vagy /) és zárójelekkel kombinálunk össze. Akárcsak a matematikai kifejezések, a zenei kifejezések is tetszőleges mélységig egymásba ágyazhatóak, és éppen erre van szükség többszólamú zene esetén.

Egyidejű zenei kifejezések: több kottasor

Fogalomtár: polyphony.

A fent leírt technikát alkalmazzuk polifónia lejegyzésénél. Több kottasort vagy több kottasoron belüli szólamot tartalmazó zenénél párhuzamosan (egyidejűen) kell összekombinálni a kifejezéseket. Annak a jelzésére, hogy több szólam egyszerre kezd játszani, << és >> közé kell foglalni őket; ez jelenti azt, hogy nem egymás után, hanem egy időben kezdődnek. A következő példában három dallamot (ezek mindegyike két hangból áll) kombinálunk össze három szólammá:

\relative {
  <<
    { a'2 g }
    { f2 e }
    { d2 b }
  >>
}

Amikor egy kifejezés egy másik kifejezésen belül szerepel, érdemes eggyel nagyobb behúzással kezdeni. A LilyPondnak ez nem számít, de a LilyPond forrásfájlt olvasó emberek számára áttekinthetőbb lesz a bemenet.

Egyidejű zenei kifejezések: egy kottasor

A LilyPond onnan állapítja meg, hogy egy vagy több kottasor szerepel-e a darabban, hogy az első kifejezés többszólamú-e. Ha nem, egy kottasort hoz létre, ha igen, többet.

\relative {
  c''2 <<c e>>
  << { e2 f } { c2 <<b d>> } >>
}

3.2.2 Több kottasor

Ahogy azt az előző, A zenei kifejezés fogalma c. szakaszban láttuk, a LilyPond bemeneti fájljai zenei kifejezésekből épülnek fel, és ha egy párhuzamos kifejezés az első, akkor több kottasorból áll a mű. Jobban látható, hogy mi történik, ha világosan megmondjuk, mi szerepeljen külön kottasorban, és mi nem.

Egy kottasor kézzel történő létrehozásához a zenei kifejezés elé \new Staff parancsot kell írni. Az így kapott kottasorokat, ahogy már megszoktuk, a << és >> jelekkel kell összekombinálni:

\relative {
  <<
    \new Staff { \clef treble c''4 }
    \new Staff { \clef bass c,,4 }
  >>
}

A \new parancs egy új kontextus létrehozására szolgál. Egy kontextus egy zárt környezet, amely zenei eseményeket (pl. hangokat vagy a \clef paranccsal jelölt kulcsokat) tartalmaz. Egyszerűbb esetekben sok környezet automatikusan létrejön. Bonyolultabb műveknél érdemes ezeket a környezeteket kézzel létrehozni.

Sokfajta környezet létezik. Többek között a Score (kotta), Staff (kottasor) és Voice (szólam) környezetek tartalmazhatnak dallamokat, míg a Lyrics (dalszöveg) környezet dalszöveget tartalmazhat, a ChordNames (akkordnevek) környezet pedig akkordok neveit tartalmazhatja.

A nyelvtanban a \new parancs egy zenei kifejezés elé fűzve egy nagyobb zenei kifejezésnek számít. Bizonyos szempontból a negatív előjelre hasonlít a matematikában. A (4+5) képlet egy kifejezés, így a -(4+5) képlet egy nagyobb kifejezés.

Egy kottasorban elhelyezett ütemmutató minden más kottasorra is hat alapesetben. Ugyanakkor az egy kottasorban szereplő előjegyzés nem hat a többi kottasorra. Ez azért az alapértelmezett viselkedés, mert a transzponáló hangszereket tartalmozó és a politonális zene gyakoribb, mint a poliritmikus.

\relative {
  <<
    \new Staff { \clef "treble" \key d \major \time 3/4 c''4 }
    \new Staff { \clef "bass" c,,4 }
  >>
}

3.2.3 Kottasor-csoport

Fogalomtár: brace.

A zongoramuzsikát két összekapcsolt kottasorban szokás lejegyezni. Egy zongoraszólam így hasonló a Több kottasor c. szakaszban szereplő több kottasort tartalmazó példához, csak most az egész párhuzamos kifejezés egy PianoStaff kontextuson belül szerepel:

\new PianoStaff <<
  \new Staff …
  \new Staff …
>>

Egy rövid zongoradarab-részlet:

\relative {
  \new PianoStaff <<
    \new Staff { \time 2/4 c''4 e g g, }
    \new Staff { \clef bass c,,4 c' e c }
  >>
}

Másfajta kottasor-csoportok is léteznek: a zenekari szólamok összekapcsolására használatos \new GrandStaff vagy a kórusszólamok csoportosítására szolgáló \new ChoirStaff. Ezek hasonló kontextusok, mint a \new PianoStaff, csak másfajta kapcsot használnak, és máshogy kötik össze az ütemvonalakat.

Lásd még

A kottaírás kézikönyve: Keyboard and other multi-staff instruments, Displaying staves.

3.2.4 Hangok akkordba foglalása

Fogalomtár: chord.

Korábban láttuk, hogyan lehet több szólamot elérni dupla kacsacsőrök használatával. Ehhez hasonló az akkordok leírása: az akkord hangjait egyszeres kacsacsőrök közé kell zárni. Mivel egy akkord minden hangja ugyanannyi ideig tart, az akkord ritmusértékét nem az egyes akkordhangok, hanem a záró kacsacsőr után kell megadni.

r4 <c e g>4 <c f a>2

Az akkordokra érdemes úgy gondolni, mint az egyes hangokra: szinte minden, amit egy hanghoz lehet rendelni, az egy egész akkordhoz is rendelhető, ha a kacsacsőrökön kívül helyezzük el. Például így lehet átkötött vagy másképpen gerendázott akkordokat elérni: a megfelelő jelzések a kacsacsőrök után szerepelnek.

r4 <c e g>~ <c f a>2 |
<c e g>8[ <c f a> <c e g> <c f a>]
  <c e g>8\>[ <c f a> <c f a> <c e g>]\! |
r4 <c e g>8.\p <c f a>16( <c e g>4-. <c f a>) |

Lásd még

A kottaírás kézikönyve: Chorded notes.

3.2.5 Több szólam egy kottasoron belül

A polifónia, azaz egy kottasoron belüli szólamok lejegyzése, bár nem bonyolult jelenség, olyan fogalmak megértését feltételezi, amelyeket még nem tárgyaltunk. Ezt most sem fogjuk megtenni. Ehelyett a tankönyv megfelelő részére hivatkozunk, amely részletesen elmagyarázza a témakört.

Lásd még

Tankönyv: A szólamok zenét tartalmaznak.

A kottaírás kézikönyve: Simultaneous notes.

3.3 Dalok

Ez a szakasz a vokális zene és egyszerű dalok, valamint könnyűzenei számok lejegyzésébe nyújt betekintést.

3.3.1 Egyszerű dalok kottázása

Fogalomtár: lyrics.

Egy angol gyermekdal, a Girls and boys come out to play így kezdődik:

\relative {
  \key g \major
  \time 6/8
  d''4 b8 c4 a8 d4 b8 g4
}

Dalszöveget legegyszerűbben úgy lehet hozzáadni a dallamhoz, hogy a dallam után írjuk az \addlyrics parancsot, majd a dalszöveget. Minden szótagot szóközzel kell elválasztani.

<<
  \relative {
    \key g \major
    \time 6/8
    d''4 b8 c4 a8 d4 b8 g4
  }
  \addlyrics {
    Girls and boys come out to play,
  }
>>

Mind a dallamot, mind a dalszöveget kapcsos zárójelbe kell tenni, az egész dalt pedig << ... >> közé, mivel a zene és a szöveg egyszerre kezdődik.

3.3.2 Dalszöveg igazítása a dallamhoz

Fogalomtár: melisma, extender line.

A gyerekdal következő sora: The moon doth shine as bright as day. Írjuk be ezt is:

<<
  \relative {
    \key g \major
    \time 6/8
    d''4 b8 c4 a8 | d4 b8 g4 g8 |
    a4 b8 c b a | d4 b8 g4. |
  }
  \addlyrics {
    Girls and boys come out to play,
    The moon doth shine as bright as day;
  }
>>

A shine szót két hangra kellene énekelni, így a dalszöveg nem illeszkedik helyesen a hangokra. Egy melizmát kell létrehozni. Több lehetőség van arra, hogy egy szótagot több hangra elnyújtsunk; a legegyszerűbb, ha a melizma hangjait kötőívvel összekötjük (ld. az Ívek szakaszt):

<<
  \relative {
    \key g \major
    \time 6/8
    d''4 b8 c4 a8 | d4 b8 g4 g8 |
    a4 b8 c( b) a | d4 b8 g4. |
  }
  \addlyrics {
    Girls and boys come out to play,
    The moon doth shine as bright as day;
  }
>>

Most már a dalszöveg jól illeszkedik a dallamra, de az automatikus gerendázás nem felel meg az angolszász konvenciónak a shine as szavakon. Írjuk felül ezt kézzel (ld. az Automatikus és kézi gerendázás szakaszt):

<<
  \relative {
    \key g \major
    \time 6/8
    d''4 b8 c4 a8 | d4 b8 g4 g8 |
    a4 b8 c([ b]) a | d4 b8 g4. |
  }
  \addlyrics {
    Girls and boys come out to play,
    The moon doth shine as bright as day;
  }
>>

A melizmát úgy adhatjuk meg másképp a kötőív helyett, hogy a dalszövegben annyi alulvonás karakterrel (_) látjuk el a szótagot, ahány hangra (az elsőt leszámítva) kiterjed:

<<
  \relative {
    \key g \major
    \time 6/8
    d''4 b8 c4 a8 d4 b8 g4
    g8 a4 b8 c[ b] a d4 b8 g4.
  }
  \addlyrics {
    Girls and boys come out to play,
    The moon doth shine _ as bright as day;
  }
>>

Ha egy melizma nagyon hosszú, szótagjelző vonalat szokás húzni, amíg a melizma tart. Ezt két alulvonással (__) jelezzük. Íme Purcell Dido és Æneas c. operájából Dido búcsúáriájának első három üteme:

<<
  \relative {
    \key g \minor
    \time 3/2
    g'2 a bes | bes2( a) b2 |
    c4.( bes8 a4. g8 fis4.) g8 | fis1
  }
  \addlyrics {
    When I am laid,
    am laid __ in earth,
  }
>>

Eddig még egy példában sem szerepelt több szótagból álló szó. Általában minden szótagot külön hangra kell énekelni, a szótagok közé kötőjel kerül a kottában. Ezt a forrásfájlban két gondolatjel -- jelzi. Következő példánkban mindaz szerepel, amit eddig megtanultunk a dallam és szöveg összekapcsolásáról:

<<
  \relative {
    \key g \major
    \time 3/4
    \partial 4
    d'4 | g4 g a8( b) | g4 g b8( c) |
    d4 d e | c2
  }
  \addlyrics {
    A -- way in a __ man -- ger,
    no __ crib for a bed,
  }
>>

Más dalszövegeknél, főleg olasz nyelvűeknél, épp ennek ellenkezőjére van szükség: több szótagot kell egy hangra énekelni. Ezt úgy érhetjük el, hogy összekötjük a két szótagot egy alulvonás karakterrel (_), szóközök nélkül, vagy idézőjelbe rakjuk őket. Rossini operájának alábbi részletében, Figaro Largo al factotum kezdetű áriájában a Largo szó go szótagját és az al szót ugyanarra a hangra kell énekelni:

<<
  \relative {
    \clef "bass"
    \key c \major
    \time 6/8
    c'4.~ 8 d b | c8([ d]) b c d b | c8
  }
  \addlyrics {
    Lar -- go_al fac -- to -- tum del -- la cit -- tà
  }
>>

Lásd még

A kottaírás kézikönyve: Vocal music.

3.3.3 Azonos dalszöveg több kottasorhoz

Ha ugyanazt a dalszöveget akarjuk több szólamhoz rendelni, választhatjuk az egyszerű megközelítést, mint ebben a példában, mely Händel Júdás Makkabeus c. oratóriumából való:

<<
  \relative {
    \key f \major
    \time 6/8
    \partial 8
    c''8 | c8([ bes]) a a([ g]) f | f'4. b, | c4.~ 4
  }
  \addlyrics {
    Let flee -- cy flocks the hills a -- dorn, __
  }
  \relative {
    \key f \major
    \time 6/8
    \partial 8
    r8 | r4. r4 c'8 | a'8([ g]) f f([ e]) d | e8([ d]) c bes'4
  }
  \addlyrics {
    Let flee -- cy flocks the hills a -- dorn,
  }
>>

Érdemes azonban a dalszöveget csak egyszer leírni, és később hivatkozni rá változók segítségével. Ez a módszer a Művek szervezettebbé tétele változók segítségével c. szakaszban olvasható.

Lásd még

A kottaírás kézikönyve: Vocal music.

3.4 Utolsó simítások

Ez gyakorlatunk befejező szakasza. Bemutatja, hogyan végezzük el az utolsó simításokat egyszerű műveken, valamint bevezetést nyújt a tankönyv további részébe.

3.4.1 Művek szervezettebbé tétele változók segítségével

Amikor a fentebb tárgyalt elemeket hosszabb művekké kombináljuk össze, nagyon nagy és összetett zenei kifejezések állhatnak elő. Sok szólam esetén a bemeneti fájlok áttekinthetetlenekké válnak. Átláthatóságukat változók használatával javíthatjuk.

A változók (másnéven azonosítók vagy makrók) segítségével a komplex zenei kifejezéseket kisebb részekre bonthatjuk. Egy változóhoz a következőképpen rendelhetünk értéket:

dallam = { … }

A dallam nevű zenei kifejezés tartalma később bárhová beilleszthető. Ehhez csak egy \ karaktert kell a neve elé írni (\dallam, akárcsak egy LilyPond parancs esetén).

hegedű = \new Staff {
  \relative {
    a'4 b c b
  }
}
cselló = \new Staff {
  \relative {
    \clef bass
    e2 d
  }
}
{
  <<
    \hegedű
    \cselló
  >>
}

A változók nevei csak betűket tartalmazhatnak. Nem tartalmazhatnak számot, aláhúzást, kötőjelet stb.

A változókat azelőtt kell definiálni, mielőtt még hivatkoznánk rájuk, de később akármennyiszer felhasználhatjuk őket, így pl. könnyebben vihetünk be sokszor ismétlődő szakaszokat. Akár egy másik változó definíciójában is hivatkozhatunk egy korábbi változóra.

triolaA = \tuplet 3/2 { c,8 e g }
ütemA = { \triolaA \triolaA \triolaA \triolaA }

\relative c'' {
 \ütemA \ütemA
}

Sok más típusú értéket is hozzárendelhetünk egy változóhoz. Például:

szélesség = 4.5\cm
név = "Wendy"
AÖtösLap = \paper { paperheight = 21.0 \cm }

Tartalmától függően egy változó különböző helyeken használható fel. Az alábbi példa a fenti változókat hasznosítja újra:

\paper {
  \AÖtösLap
  line-width = \szélesség
}
{
  c4^\név
}

3.4.2 Cím és más adatok megadása

A címet, szerzőt, opus-számot és hasonló adatokat a \header blokkban kell megadni. Ez a fő zenei kifejezésen kívül helyezendő el; a \header blokk általában a verziószám alatt szerepel.

\version "2.24.4"
\header {
  title = "Szimfónia"
  composer = "Én"
  opus = "Op. 9"
}

{
  … zene …
}

Amikor a fájl feldolgozásra kerül, a cím és a szerző neve a kotta tetején jelenik meg nyomtatásban. A mű egyéb adatainak megadási módja és elhelyezése a Creating titles c. fejezetben található.

3.4.3 Abszolút hangmagasság-megadás

Eddig mindig \relative módban adtuk meg a hangmagasságot. Ez a legkönnyebb módja a legtöbb zenemű bevitelének, de létezik a hangmagasság megadásának egy másik módja is: az abszolút mód.

A LilyPond a \relative blokk elhagyása esetén minden hangmagasságot abszolútként értelmez. A c' mindig az egyvonalas c hangot jelöli, a b az alatta levő hangot, a kis h-t, a g, pedig a nagy g-t.

{
  \clef "bass"
  c'4 b g, g, |
  g,4 f, f c' |
}

Íme egy négy oktávos skála:

{
  \clef "bass"
  c,4 d, e, f, |
  g,4 a, b, c |
  d4 e f g |
  a4 b c' d' |
  \clef "treble"
  e'4 f' g' a' |
  b'4 c'' d'' e'' |
  f''4 g'' a'' b'' |
  c'''1 |
}

Amint az látható, a magas hangok beviteléhez sok ' jel szükséges. Itt van például egy Mozart-idézet:

{
  \key a \major
  \time 6/8
  cis''8. d''16 cis''8 e''4 e''8 |
  b'8. cis''16 b'8 d''4 d''8 |
}

Common octave marks can be indicated just once, using the command \fixed followed by a reference pitch:

\fixed c'' {
  \key a \major
  \time 6/8
  cis8. d16 cis8 e4 e8 |
  b,8. cis16 b,8 d4 d8 |
}

A sok aposztróftól kevésbé lesz olvasható a bemenet, és így könnyebb hibázni. A \relative módban az előző példát sokkal könnyebb elolvasni és begépelni:

\relative {
  \key a \major
  \time 6/8
  cis''8. d16 cis8 e4 e8 |
  b8. cis16 b8 d4 d8 |
}

Ha relatív módban hibát vét az ember (eggyel több vagy kevesebb ' vagy , jelet használ), a hiba azonnal szembetűnő – a hibás hangtól kezdve minden hang elcsúszik egy oktávval. Abszolút módban az egyszeri hiba nem ilyen könnyen észrevehető, és nehezebb megtalálni.

Az abszolút mód olyan dallamoknál lehet előnyös, amelyekben nagy hangközugrások vannak, de leginkább a LilyPond-fájlok számítógéppel történő generálásánál bizonyul különösen hasznosnak.

Sometimes music is arranged in more complex ways. If you are using \relative inside of \relative, the outer and inner relative sections are independent:

\relative { c'4 \relative { f'' g } c }

To use absolute mode inside of \relative, put the absolute music inside \fixed c { … } and the absolute pitches will not affect the octaves of the relative music:

\relative {
  c'4 \fixed c { f'' g'' } c |
  c4 \fixed c'' { f g } c
}

3.4.4 Hogyan tovább?

Gratulálunk az alapok elsajátításához! Eme tanulmányok után javasolt egy-két darab begépelésével nagyobb gyakorlatra szert tenni. Egy lehetőség például a Sablonok használata. Ha valamilyen kottaelem ismertetésére még nem került volna sor, a Kottaírás kézikönyvéből kikereshető, a Musical notation fejezettől kezdve. A sablonok között nem szereplő hangszeregyüttes esetén érdemes A sablonok kibővítése c. fejezetet elolvasni.

Pár rövid darab megírása után következhetnek a tankönyv további fejezetei. Természetesen már most is elolvashatóak, de mivel nagyobb jártasságot feltételeznek a LilyPond nyelvében, tanácsos most ezeket átlapozni, és csak azután visszatérni rájuk, amikor már több tapasztalatot szerzett az ember.

A tankönyv minden szakaszának végén található egy Lásd még bekezdés is, mely más szakaszokra mutató kereszthivatkozásokat tartalmaz: ezeket első olvasásra nem praktikus követni, csak az egész tankönyv elolvasása után, az összefüggések meglátása végett.

Minél előbb ajánlott elolvasni a dokumentációról szóló szakaszt. Mivel nagy mennyiségű segédanyag áll rendelkezésre a LilyPondról, az új felhasználók sokszor nem tudják, hova forduljanak segítségért. A dokumentációról szóló rész figyelmes elolvasása csak öt percbe kerül, de megelőzi azt, hogy az olvasó bosszantó órákat töltsön azzal, hogy rossz helyen keresgél.

4. Alapfogalmak

Miután megtanultuk, hogyan állíthatunk elő gyönyörű kottákat egyszerű szöveges fájlokból, ebben a szakaszban megismerjük azokat a fogalmakat és technikákat, amelyek segítségével hasonlóan gyönyörű, de bonyolultabb kottákat készíthetünk.

4.1 Hogyan működnek a LilyPond bemeneti fájlok?

A LilyPond bemeneti formátuma meglehetősen rugalmas, így a tapasztalt felhasználóknak nagy szabadságot ad abban, hogyan strukturálják a forrásfájljaikat. Azonban ez a rugalmasság az újdonsült felhasználók számára bonyolult lehet. Ez a szakasz elmagyarázza a struktúra nagy részét, az egyszerűség kedvéért bizonyos részleteket elnagyolva. A bemeneti formátum felépítésének teljes leírása a File structure c. szakaszban olvasható.

4.1.1 Bevezetés a LilyPond fájlok szerkezetébe

A LilyPond bemeneti fájlok szerkezetére egy tipikus példa:

\version "2.24.4"

\header { }

\score {
  ...összetett zenei kifejezés...  % ide jön a zene!
  \layout { }
  \midi { }
}

Ennek az alapvető mintának sok változata lehetséges, de ez a példa jó kiindulási alapot jelent.

Eddig egyik példa sem használta a \score{} parancsot. Ennek oka, hogy a LilyPond automatikusan hozzáadja az egyszerű bemenethez a szükséges parancsokat. A következő bemenet például:

\relative {
  c''4 a d c
}

a következő rövidítése:

\book {
  \score {
    \new Staff {
      \new Voice {
        \relative {
          c''4 a b c
        }
      }
    }
    \layout { }
  }
}

Más szóval, ha a bemenet egyetlen zenei kifejezést tartalmaz, a LilyPond úgy értelmezi a fájlt, mintha a zenei kifejezés körül már szerepelnének a fenti parancsok.

Figyelem! A dokumentációban sok példa nem tartalmazza a \new Staff és \new Voice parancsokat, így azok implicite kerülnek létrehozásra. Ez egyszerű példáknál jól működik, de bonyolultabb esetekben, főleg, ha más parancsokat is használunk, a kontextusok implicit létrehozása meglepő kimenetet eredményezhet, például nemkívánatos kottasorok jelenlétét. A kontextusok explicit megadásának módja a Kontextusok és ábrázolók c. részben olvasható.

Egyelőre térjünk vissza az első példánkhoz, és vizsgáljuk meg csak a \score parancsot.

A \score blokkon belül először pontosan egy zenei kifejezésnek kell következnie. Emlékezzünk arra, hogy egy zenei kifejezés lehet egy hang is, de akár egy olyan nagy összetett kifejezés is, mint:

{
  \new StaffGroup <<
    ...egy teljes Wagner-opera zenei anyaga...
  >>
}

Mivel mindez egy { ... } blokkban szerepel, egy zenei kifejezésnek számít.

Ahogy korábban láttuk, a \score blokk a zenén kívül más definíciókat is tartalmazhat, mint például:

\score {
  { c'4 a b c' }
  \header { }
  \layout { }
  \midi { }
}

Ez a három parancs – \header, \layout és \midi – speciális: az eddigi parancsokkal ellentétben nem zenei kifejezések, és nem azok részei. A \score blokkon belül vagy kívül is elhelyezkedhetnek – például a \header (fejléc) blokk, melyben a kotta adatait (pl. cím, szerző stb.) lehet megadni, legtöbbször a \score parancs előtt szerepel, ahogy a szakasz elején található példában is látható.

A két további, még ismeretlen parancs: \layout {} és \midi {}. Ezek ebben a formában rendre azt jelentik, hogy a LilyPond kottaképet, ill. hangzó anyagot állítson elő. Teljes leírásuk a Kottaírás Kézikönyvében található, a Score layout és a Creating MIDI files szakaszokban.

Egy fájlban több \score blokk lehet. Mindegyik egy-egy zeneművet vagy tételt jelöl, de ezek egy kimeneti fájlban fognak megjelenni. Nem szükséges \book blokkba foglalni őket – ez implicite megtörténik. Ha azonban több kimeneti fájlt szeretnénk kapni egy forrásfájlból, akkor több \book blokkot kell megadnunk – kimeneti fájlonként egyet-egyet.

Összegezve:

Minden \book blokk külön kimeneti fájlt eredményez (pl. egy-egy PDF állományt). Ha nem szerepel explicit módon a forráskódban, akkor a LilyPond körülveszi az egész forráskódot egy \book blokkal.

Egy \book blokkon belül minden \score blokk különálló zenei egységet jelöl.

Minden \layout blokk arra a \score vagy \book blokkra érvényes, amelyben szerepel – tehát egy \score blokkon belüli \layout blokk csakis arra az egy \score blokkra vonatkozik, de egy \score blokkon kívüli \layout blokk a \score blokkot tartalmazó (akár explicit, akár implicit) \book blokkon belüli minden \score blokkra érvényes.

A részletek a Multiple scores in a book c. részben olvashatók.

Fájljainkat áttekinthetőbbé tehetjük változók definiálásával (ld. Művek szervezettebbé tétele változók segítségével). Minden sablonban ezt a módszert használjuk:

dallam = \relative {
  c'4 a b c
}

\score {
  \dallam
}

Amikor a LilyPond feldolgozza ezt a fájlt, a dallam változó értékét (azaz mindent az egyenlőségjel utáni zenei kifejezésből) beszúrja mindenhova, ahol \dallam hivatkozást lát. A változók nevére nincs sok megkötés – a következők mind helyes példák: dallam, jobbkéz, fuvola, BII stb. A Kevesebb gépelés változókkal és függvényekkel c. szakasz további információkat tartalmaz. Mindössze annyi a korlátozás, hogy a változónevek csak betűket tartalmazhatnak, és nem ütközhetnek a LilyPond parancsok neveivel. A pontos szabályok a File structure c. részben vannak leírva.

Lásd még

A bemeneti formátum teljes definíciója a File structure c. szakaszban található.

4.1.2 A kotta egy összetett zenei kifejezés

Az előző szakaszban (Bevezetés a LilyPond fájlok szerkezetébe) már láttuk a LilyPond fájlok általános felépítését. De a legfontosabb részt mintha átugrottuk volna: mi kerüljön a \score blokk belsejébe?

Valójában ez sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. Ez a mondat mindent megmagyaráz:

A \score blokknak egy összetett zenei kifejezéssel kell kezdődnie.

Az összetett zenei kifejezés fogalmát már tisztáztuk A zenei kifejezés fogalma c. részben. Láttuk, hogy építhetünk fel nagy zenei kifejezéseket kis részekből – először hangokból, aztán akkordokból stb. Most egy összetett zenei kifejezést vizsgálunk meg felülről lefelé. Az egyszerűség kedvéért egy zongorakíséretes dal lesz a példánk. Először is szükségünk van az énekes és a zongorista szólamára.

\score {
  <<
    \new Staff = "ének" <<
    >>
    \new PianoStaff = "zongora" <<
    >>
  >>
  \layout { }
}

Elneveztük a két szólamot „ének” és „zongora” néven. Ez nem kötelező, de jó szokás, hogy első pillantásra lássuk, melyik szólam mire szolgál.

Emlékezzünk arra, hogy << ... >> szolgál több szólam jelölésére. Ennek hatására az ének- és a zongoraszólam egymás alatt fog megjelenni a kottában. A zongoraszólam két kottasort fog tartalmazni, az énekszólam pedig egy kottasort és egy dalszöveget, így mindkettőhöz << ... >> blokk kell. A dalszöveghez az \addlyrics parancsot fogjuk használni. Ha szükséges feleleveníteni, az Egyszerű dalok kottázása c. részben olvashatunk róla.

\score {
  <<
    \new Staff = "ének" <<
      \new Voice = "dallam" { c'1 }
      \addlyrics { Szólt }
    >>
    \new PianoStaff = "zongora" <<
      \new Staff = "jobbkéz" { c'1 }
      \new Staff = "balkéz" { c'1 }
    >>
  >>
  \layout { }
}

Most megvan a teljes struktúra. Az énekszólam egy Voice kontextust tartalmaz a hangoknak, és egy versszaknyi dalszöveget. A zongoraszólam pedig a jobb- és balkéz kottasorait tartalmazza.

Most elkezdhetjük kitölteni a hangokat. Elkezdhetnénk közvetlenül a Voice kontextus belsejébe beleírni, hogy:

\relative {
  r4 d''8\noBeam g, c4 r
}

De ha ezt tennénk, a \score blokk nagyon bonyolult lenne, és nem lehetne átlátni a szólamok szerkezetét. Így érdemes változókat használni. A dalszöveg változóként való megadására a \lyricmode parancsot kell használni, hogy a LilyPond dalszövegként és ne hangokként értelmezze a változó tartalmát. (A dalszöveg egy külön beviteli mód, ezekből még több is van, ld. az Input modes c. részt.)

Tehát miután definiáltuk a megfelelő változókat, hivatkoztunk rájuk, és basszuskulccsal láttuk el a balkezet, kész egy valódi mű kezdete:

dallam = \relative { r4 d''8\noBeam g, c4 r }
dalszöveg = \lyricmode { Szólt az Úr, }
jobbkéz = \relative { <g' d g,>2~ <g d g,> }
balkéz = \relative { b,2 e2 }

\score {
  <<
    \new Staff = "ének" <<
      \new Voice = "dallam" { \dallam }
      \addlyrics { \dalszöveg }
    >>
    \new PianoStaff = "zongora" <<
      \new Staff = "jobbkéz" { \jobbkéz }
      \new Staff = "balkéz" {
        \clef "bass"
        \balkéz
      }
    >>
  >>
  \layout { }
}

Amikor a \score blokkot írjuk vagy olvassuk, mindig lassan, gondosan járjunk el. Haladjunk kívülről befelé, a magas szintű felépítéstől a részletek felé haladva. Nagyban segít, ha ügyelünk a behúzásokra – minden blokk kezdődjön egy tabulátorral beljebb, így az egy szinten levő blokkok ugyanolyan mértékben lesznek behúzva.

Lásd még

Referencia: Structure of a score.

4.1.3 Zenei kifejezések egymásba ágyazása

Ossiák bevitelekor jön jól, hogy kottasorok bármikor, darab közben is kezdődhetnek, és bármikor végződhetnek. Álljon itt erre egy példa:

\new Staff {
  \relative {
    r4 g'8 g c4 c8 d |
    e4 r8
    <<
      { f c c }
      \new Staff {
        f8 f c
      }
    >>
    r4 |
  }
}

Figyeljük meg, hogy a kulcs mérete némileg kisebb, mint a sor elején szereplő kulcsé (mint ahogy kulcsváltásnál is).

Az ossia a kottasor fölött is elhelyezkedhet:

\new Staff = "main" {
  \relative {
    r4 g'8 g c4 c8 d |
    e4 r8
    <<
      { f c c }
      \new Staff \with {
        alignAboveContext = "main" }
      { f8 f c }
    >>
    r4 |
  }
}

Ebben a példában a még ismeretlen \with parancsot használtuk, amelyet később ismertetünk. Most elég annyit tudni róla, hogy a kottasor bizonyos tulajdonságainak módosítására szolgál. Itt egy olyan tulajdonságot adunk meg, ami azt mondja, hogy az új kottasor a „main” nevű kottasor felett helyezkedjen el (ahelyett, hogy alatta helyezkedne el, ami az alapértelmezés).

Lásd még

Az ossiákat általában kulcs és ütemmutató nélkül, valamint kisebb méretben szedjük. Ehhez további új parancsok kellenek; ld. az Objektumok mérete és Ossia staves szakaszokat.

4.1.4 A gerendák és ívek átfedhetik egymást

Már sok zárójelfajtával találkoztunk a LilyPond fájlok írása közben. Ezekre különböző szabályok vonatkoznak, amelyeket érdemes tisztázni. Ismételjük át ezeket a típusokat.

A LilyPond világán kívül a különböző fajtájú zárójeleket megfelelően egymásba kell ágyazni, pl. így: << [ { ( .. ) } ] >>. Tehát a záró zárójeleknek pontosan fordított sorrendben kell állniuk, mint a nyitó zárójeleknek. A fenti táblázatban szereplő első három típusnál (a blokkoknál) ezt a LilyPond is megköveteli. A többi parancsnál ez nem követelmény. Valójában ezekre nem is úgy érdemes gondolni, mint a zárójelekre, hanem olyan jelzésekre, amelyek zenei elemek kezdetét és végét jelölik.

Tehát például egy frazeálóív kezdődhet egy kézzel megadott gerenda előtt, és befejeződhet a gerenda vége előtt – lehet, hogy nem a legzeneibb megoldás, de lehetséges:

 { g8\( a b[ c b\) a] }

Általánosságban az ívek, frazeálóívek, kötőívek és gerendák átnyúlhatnak a triolák és előkék határain. A következő példában az 1. sorban egy gerenda, a 2. sorban egy kötőív nyúl bele egy triolába, a 3. és 4. sorban pedig mindezek mellett még egy kötőív is található két triola között, valamint egy frazeálóív, amely túlnyúlik a triolán.

{
  r16[ g16 \tuplet 3/2 {r16 e'8] }
  g16( a \tuplet 3/2 {b d) e' }
  g8[( a \tuplet 3/2 {b d') e'~]}
  \tuplet 5/4 {e'32\( a b d' e'} a'4.\)
}

4.2 A szólamok zenét tartalmaznak

Ahogy az énekeseknek dallamok kellenek ahhoz, hogy énekelhessenek, a LilyPondnak is szüksége van hangokra. A valódi zene minden hangszer számára magában a kottában szereplő szólamokat jelenti – ezek nem csak a zenének, hanem magának a LilyPondnak is alapkövei.

4.2.1 Hangzatos szólamok

A LilyPond kotta legalsó rétege a ‘Szólam környezet’ vagy röviden ‘Szólamok’. A szólamokat egyes csomagokban csak rétegeknek nevezzük.

Valójában a szólam környezet az egyetlen, ami zenét tartalmazhat. Ha szólam környezetet nem hozunk létre, akkor automatikusan készül egy, ahogy láthattuk ennek a fejezetnek az elején. Egyes hangszerek – mint az oboa is – egy időben csak egy hangot képesek kiadni. Az ilyen hangszerekre írt zenék monofonikusak és csak egyetlen hangot tartalmaznak (egy időben). Azon hangszerek esetén, melyek képesek egy időben több hangot is kiadni – mint a zongora – sokszor többszörös szólamokra van szükségünk, akár különböző ütemben.

Egy egyszerű szólam több hangjegyet is tartalmazhat egy akkordban, tehát felmerül a kérdés, hogy mikor is van szükségünk többszörös szólamra. Nézzük az első példát, 4 akkorddal:

\key g \major
<d g>4 <d fis> <d a'> <d g>

A fenti példa leírható egyszerű, kúpos („kacsacsőr”) zárójelekkel, < ... >, így csak egy egyszeres szólamra volt szükségünk. De tegyük fel, hogy, hogy a FISZ egy nyolcad, melyet egy másik G nyolcad követ. Ebben esetben két hangunk van, mely ugyanakkor kezdődik, de különböző hanghosszúságú: a negyed D és a nyolcad FISZ. Hogy írjuk ezt le? Nem írhatjuk akkordként, hiszen egy akkordban minden hang azonos hosszúságú és nem írhatjuk egymást követő hangokként sem, hiszen egy időben kell kezdődniük a hangoknak. Ilyenkor van szükségünk két szólamra.

Nézzük, hogy néz ez ki a LilyPond szintaxisában.

A legegyszerűbb módja olyan részek rögzítésének, amelyek több mint egy hangot tartalmaznak egy szólamban, hogy szekvenciát {...} használunk és ezt kombináljuk a szögletes zárójelekkel <<...>>. Az ilyen a részeket \\ segítségével kell elválasztani ahhoz, hogy különböző szólamként jelenjenek meg. Az elválasztó jelek nélkül a hangok egyetlen szólamként szerepelnének, ami általában hibát okoz. Ez a technika használható olyan daraboknál melyek leginkább monofonikusak és néhány részük polifón.

Itt egy példa, ami a fenti akkord egyik hangját két szólamra osztja és kötést is tartalmaz:

\key g \major
%    1. szólam                  2. szólam
<< { g4 fis8( g) a4 g }  \\  { d4 d d d }  >>

Vegyük észre, hogy a második hang szárai lefele mutatnak.

Íme egy másik egyszerű példa:

\key d \minor
%    1. szólam               2. szólam
<< { r4 g g4. a8 }    \\ { d,2 d4 g }       >>
<< { bes4 bes c bes } \\ { g4 g g8( a) g4 } >>
<< { a2. r4 }         \\ { fis2. s4 }       >>

Nem szükséges, hogy minden ütemet elválasszunk a << \\ >> segítségével. Olyan zenék esetén, ahol csak néhány hang van minden ütemben, ez a felépítés segíti a kód olvashatóságát, de ha már sok hang van, akkor jobb, ha a hangokat külön-külön jegyezzük le, például így:

\key d \minor
<< {
  % 1. szólam
  r4 g g4. a8 |
  bes4 bes c bes |
  a2. r4 |
} \\ {
  % 2. szólam
  d,2 d4 g |
  g4 g g8( a) g4 |
  fis2. s4 |
} >>

A fenti példában csak két szólam van, de ha három vagy több szólamot kell lejegyezni, azt is hasonlóan lehet megoldani visszaperjelek (back-slash) használatával.

A szólam környezetek nevei "1", "2", stb. Minden ilyen környezetben a függőleges elrendezés (kötések, szárak, dinamika, stb) megfelelően jelenik meg.

\new Staff \relative {
  % Fő hang
  c'16 d e f
  %   1. szólam       2. szólam                 3. szólam
  << { g4 f e } \\ { r8 e4 d c8~ } >>
  << { d2 e2 }  \\ { c8 b16 a b8 g~ g2 } \\ { s4 b4 c2 } >>
}

A fő szólamtól különválasztva jelennek meg a << .. >> között szereplő szólamok (hangok). Ezt hívjuk szimultán felépítésnek. Az átkötések és kötőívek csak az azonos szólamon belül kötik össze a hangokat, tehát ezek nem kerülhetnek belülre vagy kívülre a szimultán felépítéshez képest. Fordítva, szimultán felépítés esetén azok a párhuzamos szólamok, amelyek ugyanabban az ötvonalban vannak, egy szólamnak minősülnek. Egyéb szólamhoz kapcsolódó tulajdonságok átöröklődnek a szimultán felépítésbe is. Itt egy másik példa, melynél a különböző szólamokban különböző színű hangok szerepelnek. Vegyük észre, hogy adott szólambeli változások nincsenek hatással más szólamokra, de a változtatások ugyanabban a szólamban később is érvényesek. Vegyük észre azt is, hogy az összekötött hangokat szétválaszthatja az ütemhatár, ahogy a kék háromszöget jelző szólamban láthatjuk:

\new Staff \relative {
  % Fő szólam
  c'16 d e f
  <<  % 1. ütem
    {
      \voiceOneStyle
      g4 f e
    }
  \\
    {
      \voiceTwoStyle
      r8 e4 d c8~
    }
  >>
  <<  % 2. ütem
     % 1. szólam folytatása
    { d2 e2 }
  \\
     % 2. szólam folytatása
    { c8 b16 a b8 g ~ g2 }
  \\
    {
      \voiceThreeStyle
      s4 b4 c2
    }
  >>
}