[ << Alapfogalmak ]	[Címoldal][Tartalom][Tárgymutató]	[ A kimenet finomhangolása >> ]
[ < Hangzatos szólamok ]	[Fel: A szólamok zenét tartalmaznak ]	[ Szólamok és vokális zene > ]

4.2.2 Szólamok kézi létrehozása

A << >> blokkon belül is létrehozhatunk polifón zenét és ha szükséges, a \voiceOne ... \voiceFour parancsokkal jelezhetjük a szárak, ívek, stb irányát. Hosszabb kották esetén ez a módszer átláthatóbb, mert így külön-külön írhatjuk a szólamokat és beszédesebb neveket is adhatunk nekik.

Konkrétan a << \\ >>szerkezet, amit az előző fejezetben használtunk:

\new Staff {
  \relative {
    << { e'4 f g a } \\ { c,4 d e f } >>
  }
}

egyenértékű az alábbival:

\new Staff <<
  \new Voice = "1" { \voiceOne \relative { e'4 f g a } }
  \new Voice = "2" { \voiceTwo \relative { c'4 d e f } }
>>

Mindkét fenti esetben az alábbi kottát kapjuk

A \voiceXXX parancs meghatározza a szárak irányát, az átkötéseket, a kötőíveket, az artikulációt, a szöveges magyarázatokat, a pontozott hangokat és az ujjrendet. A \voiceOne és a \voiceThree hatására a mutató elemek felfele mutatnak, míg a \voiceTwo és a \voiceFour esetén lefelé. Ezen parancsok ha szükséges vízszintes eltolást is létrehoznak minden szólam esetén, hogy elkerüljék a kottafejek ütközését. A \oneVoice parancs visszaállítja a beállításokat a normál egyszeres szólamra.

Nézzünk egy egyszerű példát arra, hogy a \oneVoice, \voiceOne és \voiceTwo parancsok milyen hatással vannak a jelzésekre, ívekre illetve dinamikára:

\relative c'{
  % Alapértelmezett viselkedés vagy  viselkedés \oneVoice után
  c d8~ d e4( f g a) b-> c
}

\relative c'{
  \voiceOne
  c d8~ d e4( f g a) b-> c
  \oneVoice
  c, d8~ d e4( f g a) b-> c
}

\relative c'{
  \voiceTwo
  c d8~ d e4( f g a) b-> c
  \oneVoice
  c, d8~ d e4( f g a) b-> c
}

Nézzük végig a három különböző lejegyzési módját ugyanannak a polifón dallamnak, és vizsgáljuk meg melyik milyen esetben előnyös, használva az előző fejezetbeli példát.

A << >> közt található kifejezés a főszólamhoz tartozik (jegyezzük meg, hogy a << >> használata során ez nem igaz). Ez akkor hasznos, amikor további szólamok jelennek meg a főszólam mellett. Egy helyesebb megvalósítása a példánknak alább látható. The red diamond-shaped notes demonstrate that the main melody is now in a single voice context, permitting a phrasing slur to be drawn over them.

\new Staff \relative {
  \voiceOneStyle
  % A következő hangok monofónok
  c'16^( d e f
  % Szimultán rész három szólammal
  <<
    % Continue the main voice in parallel
    { g4 f e | d2 e2) | }
    % Initiate second voice
    \new Voice {
      % Set stems, etc., down
      \voiceTwo
      r8 e4 d c8~ | c8 b16 a b8 g~ g2 |
    }
    % Initiate third voice
    \new Voice {
      % Set stems, etc, up
      \voiceThree
      s2. | s4 b4 c2 |
    }
  >>
}

Létrehozhatunk többszörösen beágyazott polifón szerkezetet is, és ha a szólamok rövidek, az alábbi módon természetesebbnek tűnik a leírásuk:

\new Staff \relative {
  c'16^( d e f
  <<
    { g4 f e | d2 e2) | }
    \new Voice {
      \voiceTwo
      r8 e4 d c8~
      <<
        { c8 b16 a b8 g~ g2 }
        \new Voice {
          \voiceThree
          s4 b4 c2
        }
      >>
    }
  >>
}

A szólamokat akkor érdemes így írni, ha a zene csak egy kis része polifón. Viszont amikor az egész ötvonalas kotta nagyrésze polifón, egyszerűbb, ha többszörös szólamokat használunk mindenütt, – ritkított hangokkal, hogy átlépjük azokat a részeket, ahol a szólamok üresek. Az alábbi példa ezt mutatja:

\new Staff \relative <<
  % Initiate first voice
  \new Voice {
    \voiceOne
    c'16^( d e f g4 f e | d2 e2) |
  }
  % Initiate second voice
  \new Voice {
    % Set stems, etc, down
    \voiceTwo
    s4 r8 e4 d c8~ | c8 b16 a b8 g~ g2 |
  }
  % Initiate third voice
  \new Voice {
    % Set stems, etc, up
    \voiceThree
    s1 | s4 b4 c2 |
  }
>>

Hangoszlopok

Egymáshoz közel elhelyezkedő, különböző szólamban levő hangok esetén kettő, esetenként több oszlopba rendezzük a hangokat, hogy a kottafejek fedését elkerüljük. Ezeket hangoszlopoknak hívjuk. Különálló oszlopokat hozunk létre minden szólamhoz és az éppen aktuális szólam-független eltolást minden oszlopra alkalmazzuk, ezzel elkerülve az ütközéseket. A fenti példában is ezt láthatjuk. A 2. ütemben a C a kettes szólamban eltolódik a D-tól jobbra (ami az első szólamban van) és a végső C akkord a hármas szólamban szintén eltolódik jobbra a többi hangtól.

A \shiftOn, \shiftOnn, \shiftOnnn, és \shiftOff parancsok meghatározzák, hogy melyik hangot vagy akkordot milyen mértékben kell megemelnünk ahhoz, hogy az ütközést elkerüljük. Alapértelmezett esetben, a külső szólamokban (az egyes és a kettes szólamban) a \shiftOff érvényes, amíg a köztes szólamokban (hármas és négyes) a \shiftOn. Eltolás esetén az egyes és a hármas szólam jobbra a kettes és a négyes balra tolódik

A \shiftOnn és \shiftOnnn további eltolási szinteket határoznak meg, melyek összetett esetekben ideiglenesen szükségesek lehetnek ahhoz, hogy elkerüljük az ütközéseket – lásd Valós zenei példa.

Egy hangoszlop egyszerre csak egy hangot (vagy akkordot) tartalmazhat egy szólamból szárral felfelé és egy másikat szárral lefelé. Ha két különböző szólambeli hang azonos irányú szárral kerül ugyanabba a pozícióba és egyik szólamban sincs eltolás vagy ugyanazt az eltolást adjuk meg, akkor a „Too many clashing note columns” hibaüzenetet kapjuk.

Lásd még

A kottaírás kézikönyve: Multiple voices.

---

[ << Alapfogalmak ]	[Címoldal][Tartalom][Tárgymutató]	[ A kimenet finomhangolása >> ]
[ < Hangzatos szólamok ]	[Fel: A szólamok zenét tartalmaznak ]	[ Szólamok és vokális zene > ]

<< Vissza a dokumentációk jegyzékéhez

LilyPond — Tankönyv v2.24.4 (stable-branch).